Hanti Vilmos portréja 2011.

EL CAMINO (Szent Jakab út).

Az első utam a caminón (Összefoglaló a Francia útról)

Izrael-Szentföld - 2. rész (2007.)

Izrael-Szentföld - 1. rész (2007.)

Gyimes-Gyimesbükk. Nagyapám emlékére.

Nagyapám, Hanti István az I. világháborúban halt hősi halált 1917. június 21-én. Az akkori bűnös politika sok magyar embert küldött a háborúba. Édesapám félárva gyerekként nőtt föl. Soha nem tudta meg, hová temették apját. Árvaságát ez csak növelte. Kiskoromban Pestlőrincen mindig a házunk közelében lévő öreg temető elhagyott sírján gyújtottunk gyertyát, arra tettünk virágot- remélve, hogy valaki a távolban az ő apja sírjával is így bánik. Csak később derült ki, nagyapánk a ma romániai gyimesbükki temetőbe került az ezer éves magyar határhoz. Két testvéremmel, családtagjainkkal 2000. húsvétján elmentünk a helyszínre. A sírt nem találtuk. Tisztek kősírjait láttuk ugyan, de egy honvédét, aki a legkevésbé tehetett a háborúról, a 83 év már eltüntette a tárgyi valóságból. Családunk egy Vargyason készült kopjafát állított nagyapánk emlékére a gyimesbükki temető domboldalán, a fából készült harangláb mellett. Ezzel tartoztunk nagyapánknak és apánknak... Aki arra jár, kérem tegyen rá egy szál virágot! A történetünkből is látszik, akár csak egy ember életében, de családjában is évszázados nyomot hagy egy háború. Akkor a több százezer, a több millió emberről nem is beszéltünk. MIKOR LESZ AZ EMBER OLYAN BÖLCS, HOGY ABBA HAGYJA VÉGRE A HÁBORÚSKODÁST? (Kovács Attila filmetűdje)



Az oldalt üzemelteti: No Limits 101 Kft